A Cserhát-hegység lankás lejtőit, a dombok között festői környezetben megbújó kicsiny falvakat gyermekként fedeztem fel. Sok időt töltöttem a természetben, mert szerettem, rajongtam érte.
Kicsi voltam. Nem értettem, hogy a turistaként érkező emberek számára miért van oly nagy jelentősége ennek a vidéknek. Nekem csak egy hétköznapi dolog volt, hogy a Cserhátban lehettem, mert szülőföldem itt található.
Azokban az időkben még különbözőek voltak az értékrendjeim. Akkor is a táj mesebeli varázsa ragadott el, mint ma, felnőttként, most mégis emellett valami egészen más. Mert valahányszor ott járok, a Cserhát azt a hitemet erősíti, amelyet Tamási Áronnál szebben még soha senkinek sem sikerült megfogalmaznia:
„Azért élünk a világban,
hogy valahol otthon érezzük magunkat benne.”